Edző, szülő, játékos kapcsolata

Az edző:

Az edzõ az a személy, aki gyermek kora óta a kosárlabdával foglalkozik, életének nagy részét erre szánta.
Egy merész gondolattal elhatározta, hogy átáll a másik oldalra, és kipróbálja magát edzõként. Néhány évet eltölt az egyetemen, leül a kispadra neves edzõket figyelni, más edzéseit látogatja, szakkönyveket olvas, folyamatosan próbál tanulni, fejlõdni, hogy a keze alatt felnövõ játékosoknak a lehetõ legtöbbet tanítsa, a legmagasabb szintre juttassa el.
Az edzõ az a személy, aki roppant magas fizetésért, a munkája mellett, a családjától és a barátaitól elvett idõben foglalkozik, tanítja a gyermekeket.
Az edzõ azért teszi mindezt, mert SZERETI!!! Azért öl bele rengeteg energiát, idõt mert ez a hivatása. Nem kényszerbõl, nem nyögve, nem siránkozva teszi mindezt, hanem önként és jókedvvel.
Azért megy le edzésre, hogy minden nap fejlõdjenek a gyerekek. Neki az edzés nem csak másfél-két órát tart, amíg a gyerekekkel dolgozik. Edzés elõtt felkészül, edzéstervet ír, gondolkozik. Edzés után értékel és készül a következõre.
Tanítani akar, gyõzni akar, az életre akar nevelni. Foglalkozik a gyermekkel, heti 10-14 órát Velük tölt.
A módszereit saját maga választja. Lehet ezeket a módszereket szeretni, utálni, de amíg õ az edzõ, addig ezt kell követni. Ha nem tetszenek, nem egy van belõle, lehet keresni másikat.
Hibázhat, mert senki sem tökéletes. Ezeket a hibákat is csak azért követi el, mert a jó szándék vezérli.
Egy szakosztálynak nem csak egy edzõje van. Ezek az edzõk mind azért dolgoznak, hogy a gyerekeknek, az egyesületnek jobb legyen. Folyamatosan konzultálva, egymás munkáját segítve próbálják a legtöbbet adni a gyerekeknek.

 
A játékos:

A játékos az a személy, akinek azért kell (kellene) az edzésre jönnie, mert szereti a kosárlabdát. Aki szeretne azért tenni, hogy fejlõdjön, hogy legyen belõle játékos. Neki az edzésen nem csak megjelenni, ott lenni, hanem dolgoznia is kell. Az adott közösséget szolgálni a legjobb tudásával. Az a közösséget, melyet CSAPATNAK hívnak. Azt a csapatot, ami az Övé is, saját magáénak kell (kéne), hogy érezze. A csapatban minden játékosnak megvan a szerepe. Azt a szerepet kell reálisan értékelni, megpróbálni ezzel a szereppel segíteni a csapat jó szereplését. A jó edzésmunkájával nem csak saját magát fejleszti, hanem a csapattársaiét is. Folyamatosan arra kell törekednie, hogy a legjobbat nyújtsa. Edzésen, mérkõzésen mindig a maximumot kell kihoznia magából. A csapattársakhoz való hozzáállásával, szeretetet vagy ellenszenvet válthat ki a társakból.
A játékos csak egy szelete a csapatnak. Az csapat csak úgy egész, ha minden szelet benne van. A csapat csak akkor tudja a maximumot nyújtani, ha minden szelet egyformán akarja ezt. Ha mindenki a sikert akarja. A gyáva, a rosszmájú gyengíti a csapat munkáját. A szerepét a csapatban saját maga határozza meg. Az edzõ csak a játékos munkája, hozzáállása alapján használja. Ha a játékos nem dolgozik megfelelõen, ha nem bízik meg magában, ha nincs benne elég tûz, akarat, lelkesedés, akkor az edzõ nem tudja Õt foglalkoztatni. Az edzõ nyerni akar, a legjobbat akarja. Csak azt a játékost játszatja, aki ebben partner. Azt aki az edzésen nem dolgozik, nem segíti a munkát, az a mérkõzésen miért tudna pluszt hozni? Miért tudna segíteni a csapaton? Aki nem jár edzésre, vagy ott nem megfelelõn dolgozik, miért várja el, hogy a jutalomból, a mérkõzésbõl részesüljön?
Ha Te, mint játékos nem teszel meg mindent a CSAPATÉRT, akkor a csapat miért tegyen valamit is érted? Az edzõ miért dolgozzon Veled?
Mindenkinek el kell tudni dönteni, hogy mi a fontos. Miért teszi mindezt. Mindig csak annyit várj el másoktól, amennyit Te adtál.
Értékeld az edzésmunkádat, a mérkõzésen nyújtott teljesítményed. Ha találtál hibát, akkor igyekezz kijavítani. Ha nem találtál, persze csak alapos vizsgálat után, akkor kérdezd meg az edzõdet. Hidd el segíteni fog. Utána már csak Rajtad múlik, hogy akarsz e változtatni, hogy mennyit ér Neked a kosárlabda, mennyit ér a csapat…

A szülõ:

A szülõ mindig elfogult. Ezt tudjuk. A saját gyermeke mindig a legjobb, a legszebb. Csak az Õ gyermeke tud kosárlabdázni. Ezt mi edzõk elfogadjuk, változtatni nem tudunk, és nem is akarunk rajta.
Az edzõ addig rendes, amíg a gyerek a pályán van, élvezi a bizalmat, utána már csak egy ba….om.
Az edzõnél már csak egy rosszabb van a játékvezetõ… Nem biztos, hogy egy utánpótlás mérkõzésen kell (szabad) foglalkozni a játékvezetéssel…
A mérkõzésen jelen nem levõ szülõk gyermekének szapulása (edzõ kedvence-futtatott sztárjátékos) is nagy kedvenc. Miért nem lehet a csapat sikerének örülni, az esetleges kudarcai miatt búslakodni. Ez csak sport, játék, szórakozás. Nem kell a másikat játékost szidni, nem kell magunkból kikelve any…zni a játékvezetõvel, örülni kell a játéknak. Ezekre a feladatokra is ott az edzõ. Azt szidni is lehet. Az elbír mindent. Lehet véleménye mindenkinek, de ezt célszerû a MEGFELELÕ helyen és idõben elõadni. Nem az edzõ miatt. A gyerekre legyünk tekintettel…Értékelhet a szülõ otthon. Biztos tudja, mit-miért-mikor csinált a gyerek. Tudja milyen feladatot kapott, mi volt a taktika…
De, ha esetlegesen a szakmai értékelést rám (ránk) bízná, nem teljesen az ellenkezõjét mondaná a gyermeknek, mint amit én, akkor egy kicsivel egyszerûbb lenne dolgozni Vele.
Ha az elkeseredett gyermek hazamegy, egy mérkõzés után, amin katasztrofálisan játszott, akkor ne menjünk el Vele egy nagybevásárlásra (lélekgyógyítás), mondván, hogy az edzõd tök hülye, de Te zseni vagy, mindenki béna volt, de TE ZSENIÁLIS.
Fordított esetben, ha az edzõ dicséri a gyereket, akkor otthon ne verjük agyon mert egyetlen labdát eladott. Igaz szedett mellette 67 lepattanót, szerzett 453 labdát és az embere nem kapott labdát sem, de ezt még véletlenül se említsük meg, mert a végén még lesz valami kicsi önbizalma.
Próbáljunk bízni az edzõben,(ha már a kezei közé adtuk a gyereket) hátha nem csinál nagy baromságot, hiszen neki is az a fontos, fejlõdjön, tanuljon a gyerek.
Ha a 17 gyerekbõl 16 jól érzi magát, fejlõdik, ügyesedik, csak az Ön csemetéje nem tanul meg semmit, akkor lehet, hogy nem az edzõ a hibás…

Persze, akinek nem inge, nem veszi magára…